Aoyama Gosho immáron 25. éve ír a shounen mangákat. 1986-ban debütált, s most beszél nekünk három fő művéről, a Magic Kaitoról, YAIBA-ról és a Detektív Conanről, valamint jövőbeli terveiről.

Kérdező: Ön milyen volt gyerekkorában?

Aoyama Gosho: Olyan, mint a Detektív Banda, mindig detektívesdit játszottam a barátaimmal. Én inkább olyan Mitsuhiko-féle srác voltam, mintsem Conan. Én gyűjtöttem össze a rágcsálnivalót és én feleltem a helyért is, vagyis a családunk autószerelő gyárának a szemétlerakó terepén biztosítottam a bázisunkat.

Kérdező: Már akkor is szerette a mangákat?

Aoyama Gosho: Igen, állandóan „Nyaromét” rajzolgattam. Az első mangám az akkori kedvenc mangakám, Chiba Tetsuya, „Tappei vagyok” című műve volt.  Azért is léptem be a kendo-klubba, mert imádtam Tappei-t. Szüleimnek megvolt  avéleményük erről, azt mondták, hogy „Aki mangákat olvas, abból sohasem lesz értékes ember.”. Így a középsikolában csak titokban olvasgattam őket.

Kérdező: Mikor kezdett el mangákat írni és rajzolni?

Aoyama Gosho: Mivel a szüleim nagyon ellenkeztek, ezért középiskolában felhagytam azzal az álmommal, hogy mangaka legyek. Ehelyett jelentkeztem az Nihon Szépűvészeti Egyetemre, hogy rajztanár lehessek. Ott viszont volt egy manga-rajozoló klub, nem úgy, mint otthon a középiskolában. *nevet* Ott volt egy öregdiák is, Abe Yutaka, akinek az asszisztense lettem. Aztán egyszer megkérdezte, hogy nem akarok-e mangát rajzolni. Hát így kezdődött.

Kérdező: Pontosan milyen szakra is jelentkezett? (nem mintha az előbb nem mondta volna…)

Aoyama Gosho: Természetesen a szépművészetire. A Conan köteteinek a végén lévő Detektív karakterek egy kicsit másképp néznek ki, ugye? (A stílusra érti.) Még mindig tudok rajzolni. Gyakran mellékállásként rajzolgattam, például a Fuji TV-ben leadott Ponkikki hátterét vagy a Tokiói DisneyLand „A Karib-tenger kalózai” részlegén egy a kalózok által megtámadott város téglafalát kellett kifestenem. Lelógattak egy kötélen, adtak egy képet, aztán hajrá. Mivel jól fizettek, igyekeztem is jó munkát végezni. *nevet* A kép már nincs meg. Aztán a szülővárosom gimnáziumában el is végeztem a rajztanári gyakorlatot, így a szüleim joggal hihették, hogy tanár leszek. Aztán amikor bejelentettem, hogy mangaka leszek, természetesen hevesen tiltakoztak ellene. Édesapám azt mondta: „Van egy barátom, aki olyan rákot tud rajzolni, hogy az szinte leszalad a papírról. De neki még ételre se futja. Ennek ellenére akarsz mangaka lenni?” *nevet* „De felnőtt vagy, azt csinálsz, amit akarsz.”- tette hozzá, így végül elmentem a kiadóhoz leadni a művemet.

Kérdező: Először a Weekly Shounen Magazine-hoz adta be a munkáját, ha jól tudom.

Aoyama Gosho: Igen, és jól teljesítettem a „Hidegvérű Lupin” (Magic Kaito elődje) nevű mangámmal. De Nouchi, aki később a magazin főszerkesztője lett, azt mondta, hogy a „Maga stílusa nem illik a magazinunkhoz.”. Így átmentem a Weekly Shounen Sundayhez, ahol megnyertem a Shougakukan Legjobb Újonc díját a harmadik történetemmel a Chotto matte (Várj egy kicsit) cíművel 1986-ban. Így sikerült debütálnom.

Kérdező: A Magic Kaito, az első folytatásos története egy évre rá jelent meg. Itt már kezdtek jól alakulni a dolgok, nem igaz?

Aoyama Gosho: Az egyetemi évfolyamtársaimmal és a fiatalabbakkal, akik segítettek nekem, rögtön elmentünk az első fizetségből egy jó kis szusi étterembe ünnepelni. Igazi profinak éreztem magam, mikor megjelent az első kötet. Aztán elkezdtem mellette egy másik mangát is. Eközben a Magic kaito még mindig folytatódik. *nevet* Ez tényleg egy élethosszig tartó munka. Nyáron megjelentetek egy új Kaito történetet, ami Kaito anyjáról fog szólni, a Phantom Ladyről. Legalább is ezt tervezem. De a szerkesztőknek nem igazán tetszett ez az ötlet először. Hiszen a trükkök, meg a szerelmi komédia a felnőttek és a lányok körében népszerűek, de a fiúknak nem tetszik. Amikor pedig Yaibát rajzoltam, az csak a fiúknak tetszett.

Kérdező: kérem, meséljen a YAIBÁval kapcsolatos emlékeiről!

Aoyama Gosho:  Ez volt az első, hetente megjelenő mangám, így csak arra koncentráltam, s teljesen elmerültem benne. Az az ötlet, hogy a Raijinken kardba különböző gömböket lehetett beletenni, amiket kalandos módon kellett megkeresni, az RPG játékokból jött. Örülök, hogy sokaknak tetszett. De úgy érzem, valahol elszúrtam a Yaibát, mert a Magic Kaitohoz képest sokkal gyerekesebb lett. De tetszett az utolsó része a Yamatanoorochi-részek. Szerintem egész jól megrajzoltam, sajnos azonban ezt már nem animálták. *nevet* Bár megtennék ezt most a jelenlegi technikákkal!

Kérdező: YAIBA után aztán jött végül a Detektív Conan. Mire gondolt,a mikor megalkotta?

Aoyama Gosho: A „Háromszínű Macska Holmesra” (ez egy nyomozó macska). Bár egy macska ugye nem érthet a nyomozáshoz, mégis, minden bizonyítékhoz hozzányúl, meg hasonlók s az ügy megoldódik. Ugyanez a helyzet Conannel.  Bár egy gyerek nem érthet a nyomozáshoz, mégis mondhatja, hogy „Jééé, hát az ott micsoda~?”. Conant úgy képzelem el, mint a beszélő Háromszínű Macska Holmes.

Kérdező: Először milyen hosszúra tervezte?

Aoyama Gosho: Sose hittem volna, hogy ilyen sokáig elhúzódik. Azt hittem az első kötet után annyi lesz neki. A főszerkesztőm azt mondta, hogy cseréljem a címet „Detektív Doyle-ra”, mert akkor ment a Future Boy Conan című anime, de én meggyőztem arról, hogy túlszárnyalom azt az animét. Persze valahogy, a megjelenés előtt „Detective Boy Conan” címmel mutatták be a mangámat, s akkor azt gondoltam, hát ez nem lesz jó. *nevet*  Aztán 10 évvel ezelőtt odajött hozzám egy Ghibli Studiós (akik a Future Boy Conant készítették), s azt mondta: „Most már a Conan detektívet jelent,nem igaz?” és akkor azt gondoltam „Igen!”.

Kérdező: Mondja el nekem, melyik az öt kedvenc része!

Aoyama Gosho: A legelső a „A reszkető Tokiói Rendőr-főkapitányság: 12 millió túsz” című rész, mi más? Aztán a „Szemtől-szembeni küzdelem a Fekete Szervezettel: A teliholdas éj két rejtélye” rész, ami egy két és fél órás különkiadás volt. A következő a „Diplomata gyilkossága”, ahol Heiji először megjelent. Nekem nagyon tetszett az a rész, amikor Shinichi kinyitotta a szemét és azt mondta: „Ez nem így van…”- azt hiszem ez nagyon jól sikerült. Az a rész is tetszett, mikor azt mondta: „Csak… egy igazság létezik…nem igaz?”. Ezt az animébe már úgy rakták bele, hogy „Igazság csak van.”. Mind az anime rendező és én is egyszerre találtuk ki ezt, micsoda véletlen, nem? Aztán a másik kedvencem még „A titokzatos utas”, ahol Conan „Ne fuss el Haibara…ne menekülj a sorsod elől!” rész mélyen az emlékeimbe ivódott. Shinichi gondosan válogatja meg a szavait, nem igaz? Még a „Holmes nyomában” ügyet is idesorolnám, mivel ez Conan kedvenc helye, ezért különösen nagy gonddal készítettem el és gyűjtöttem információt róla.

Kérdező: 2003-ban azt mondta, hogy a következő ügy majd Londonban fog játszódni.

Aoyama Gosho: Hű, hát jó sok idő eltelt azóta, mi? Miközben rajzoltam, az angol nyelv használata tűnt a legnehezebbnek. Már a kezdetekkor tudtam, hogy Wimbledonban fog játdszódni, mert Minera Glass-t Steffi Grafról mintáztam. Amikor Conan bekiabál Minervának, hogy „Majd én segítek neked” azt egy igazi 1996-os wimbledoni bajnokság történéséről mintáztam. Az elődöntőben Graf és Date Kimiko játszottak és, talán, hogy a játék menetét befolyásolja, egy rajongó bekiabálta, hogy „Steffi, hozzám jössz feleségül?”. Mire ő viccesen így felelt: „Mennyi pénzed van?” *nevet*

Kérdező:És milyen volt a londoni út?

Aoyama Gosho: A legtöbb helyen, ami megjelent a mangában személyesen is jártam és fényképeztem. Az a telefonfülke, ahol Conan visszaváltozott Shinichivé például a Big Bennél lévő híd végénél van. A csatorna, ahova fel volt írva, hogy „The Valley of Fear” is valóban ott volt. És a hotel is. Ahova nem tudtam elmenni, azokat a Google Mapsen néztem meg. Ah, ez azt jelentené, hogy nem is kellett volna elmennem Londonba? *felnevet*

Kérdező: Úgy tűnik, hogy az utolsó londoni fejezetében volt egy Shinichi-Ran közti jelenet, amit már régóta meg akart rajzolni.

Aoyama Gosho: Annak a jelenetnek nagy visszhangja volt. Már előre el volt döntve, hogy Holmeshoz fogom kapcsolni, mivel ő nem volt valami jó a szerelmi kapcsolatok terén, illetve a „nehéz, macerás ügy” sort is előre megírtam. Végül minden úgy alakult, ahogy terveztem.

Kérdező: Amikor megpróbálja egyensúlyba hozni a romantikus komédiát és a Fekete Szervezetes ügyeket, mitől függ, hogy mikor éppen mi következik?

Aoyama Gosho: Tudtam, hogy eljön ez a kérdés is. *nevet*  Azt hiszem, a rajongói levelek nagy szerepet játszanak ebben. „Szeretnék egy történetet olvasni, amikor még Shinichi és Ran kicsik voltak!” vagy „Kérem, rajzoljon Fekete Szervezetes ügyet!”. Nagyon sok olvasó szeretne a Fekete Szervezetről olvasni. Azonban az ilyen történetek rajzolása és megalkotása teljesen más terület, nagyon csavaros, nehéz ügyet kell hozzá kitalálni. De azért szeretem az ilyen ügyeket.

Kérdező: Melyik szereplőt szereti a legszívesebben lerajzolni?

Aoyama Gosho:

Azt hiszem, Haibarát. Úgy tűnik, ő népszerű volt már az első megjelenésekor. Ő az a szereplő, aki azt teszi, amit akarok, és elmondja azt, amit én el akarok mondani. Ezért használom az ő képét a Conan Agency News oldalon, amikor kommentálok.

Kérdező: Melyik karakter népszerű az olvasó körében?

Aoyama Gosho: Most éppen az új szereplő, Sera Masumi. Úgy tűnik, nagy előnyre tett szert. És a neve… nos, aki tudja, az tudja. Nem tudom, mennyire jó ötlet ilyen Gundamesnek lennem (Sera Masumi neve a Gundam sorozatból való Seyla Mass japánosítása) .  *nevet* Ő lehet, hogy egy fontos szereplő testvére. *nevet. Már alig várom, hogy meghalljam a japán szinkronhangját. 

Kérdező: Az is érdekel, hogy mi lesz Takagi és Sato kacsolatával.

Aoyama Gosho: Azt tervezem, hogy megrajzolom az esküvőjüket. Valójában a múltkori filmbe, a Kaito Kidesbe (14. film) akartam beletetetni, de ha egyszer ott megvan, akkor nem rajzolhatom le a mangában, úgyhogy inkább hagytam az egészet.

Kérdező: Conan már több műfajban is megmutatta magát, mangaként, animeként, filmben, élő szereplős filmben és sorozatban. Maga hogy vesz részt ezekben?

Aoyama Gosho: A filmek forgatókönyveiben és egy két jelenet rajzolásában veszek részt. A többinél hagyom az illetékeseket intézkedni.

Kérdező: És min dolgozott a 15. filmnél, a Negyedóra csendben?

Aoyama Gosho: A 15-ös szám használata maga a film címében is, mint 15 perc = negyedóra, a film készítői és az én közös ötletünk volt. Én javasoltam a havas hegyvidékes tájat. Egy lavina után negyed óráig lehet életben maradni a hó alatt, úgy gondoltam, ez remekül illik majd a filmhez.

Kérdező: És mik a film csúcspontjai?

Aoyama Gosho: Az elején lévő alagutas gördeszkázás. Az király volt, ugye? Meg az a rész, amit én rajzoltam, ahol Conan azt mondja, hogy „A szavak olyanok, mint a kés, ha rossz szándékkal használjuk, fegyverré is válhatnak.” Ezt egyszer márt a mangában is elsütöttem, s nagyon tetszik. Meg amikor a lavinánál Ran és Conan elmennek egymás mellett, Shinichi arcát én rajzoltam oda.

Kérdező: Az eddigi Conan filmek közül melyiket ajánlaná?

Aoyama Gosho: Az ötödiket, a Visszaszámlálás a mennyországba-t. Különböző dolgokat nagyon szépen raktak össze, erre a darabra különösen büszke vagyok. Az öcsémnek is ez a kedvence. A testvérem egy orvos és anime otaku is. *nevet* Gyakran kérdem ki a véleményét, mondjuk a halál beálltának időpontjáról, a halál főbb okairól. Stb.. Olyan, mint egy két lábon járó orvosi lexikon, szóval nagyon hasznos. Meg aztán ismeri a szinkronhangokat és a színésznőket is és fel is hív, hogy például „Hayashibara tökéletes lenne Haibara hangjához”. Néha azért meglátja bennem is a hibákat és azt mondogatja, hogy „Ott ülsz a babérjaidon csak azért, mert a sorozatod sikeres”.

Kérdező: 17 éve (2011-es interjú) jelentette meg először Conant, 71 kötet van a háta mögött. Mi a titka annak, hogy ilyen sokáig fut a sorozat.

Aoyama Gosho: Sajnos fogalmam sincs. Mikor befejezek egy ügyet, úgy érzem, ez lesz az utolsó, de még mielőtt jobban belegondolhatnék, már benne vagyok a következő ügyben.

Kérdező: Ez alatt a hosszú idő alatt mi volt a legnehezebb dolog?

Aoyama Gosho: Hát, hogy ne felejtsem el, hogy utaltam bizonyos dolgokra a főszállal kapcsolatban. *nevet*  nagyon sok munka volt abban, hogy Vermouth ügyét kibogózzuk a sok megadott előrejelzést figyelembe véve (345. rész). Úgy éreztem, hogy ezt is meg azt is bele kell tennem. Odaadtam az anime csoportnak a jegyzeteimet ezekről, de mostmár kérem vissza őket. *nevet*  Ha valaki elolvassa őket, rá is jöhet, ki a főnök.

Kérdező: Egy 2008-as interjúban azt mondta, hogy a következő történeti csúcspont Bourbonnel lesz kapcsolatos.

Aoyama Gosho: A Bourbon részek még folytatódnak. Még tervezek előtte egy Sera-Haibara összecsapást, hisz végül is mindketten „farkasok”. *kuncog*

Kérdező: Már alig várjuk! Úgy hallottuk, már eltervezte, mi lesz az utolsó fejezetben. Na de mikor lesz az?

Aoyama Gosho: Sajnos nem tudom. De nem hinném, hogy túlszárnyalnám Kochikamét (több, mint 170 kötetes manga, ami a mai napig fut). *nevet* De már eldöntöttem, ki mit mond. Happy ending, vagyis boldog vége lesz. Hisz végül is, az én művem. Agasa korában szeretnék nyugdíjba vonulni.

Kérdező: Már 20 éve jelentett meg heti mangát. Milyen ez a heti turnus?

Aoyama Gosho: Kért és fél, három napot vesz igénybe a történet kitalálása, a megrajzolása pedig négy, négy és fél napba telik. Felhazsnálom az egész hetet. *nevet*  Nincs időm arra, hogy trükköket találjak ki. Ezért nem jönnek ki mindig rendesen a dolgok.  Néha kapok egy kis szünetet, de akkor sem igen tudok pihenni. Hiszen csatlakozom ilyenkor a filmesekhez és nekik is kell rajzolnom. *nevet* De épp ezért senki sem panaszkodik, ha az utolsó pillanatban, de még időben adom le a munkámat. Még sosem késtem a leadással, de úgy érzem, ha egyszer késnék, akkor utána mindig késnék.

Kérdező: Ha kapna egy kis szünetet, mit tenne?

Aoyama Gosho: Aludnék. Egy jó nagyot aludnék. Aztán felkelnék, megnéznék egy filmet, aztán megint aludnék. *nevet* Ez az álom-élet! És szeretnék egyszer egy hotelben élni.

Kérdező: Milyen gyakran látogat haza a szülővárosába?

Aoyama Gosho: Újévre szoktam hazamenni, mert iylenkor a rajongók elárasztanak képeslapokkal, amiket autogrammot kérnek. Meg a szüleim ilyenkor adják oda az egész évben összegyúlt képeslapokat. 200 fénymásolt és 20 normális lap (shikishi). De ha egyszer elmegyek vidékre, újra kedvem támad rajzolni.

Kérdező: Úgy tűnik, szereti a munkáját.

Aoyama Gosho: Tényleg? Most jut eszembe erről, hogy én csak krimiket nézek. Mostanában mindent felveszek a Tv-ből, de csak a krimiket nézem meg a többit törlöm. Akkor nézem meg őket, amikor vázlatokat készítek, mert a drámáknál a szöveg a lényeg és mellettük tudok dolgozni. Mostanában a SPEC-et nézem. Bár szupererőkkel rendelkeznek a szereplők, a rendes krimi része megmaradt. A legutóbbi részben Touma (Toda Erika játsza) és Ninomae küzdelmekor, maikor Touma azt mondja „Én nyertem”, az nagyon király volt. Ha Toda tini lenne, vele játszatnám el az élőszereplős Rant.

Kérdező: A 2011-es Újévkor az Aibou című sorozatban szerepelt ön, mint helyszínelő.

Aoyama Gosho: Nagyon régi álmom vált valóra azzal, hogy Mizutani Yutaka beszélgethettem. Nagyon rendes és pont olyan, mint Ukyou (a szereplő, akit Mizutani játszik).

Kérdező: Szeretne ilyen drámákat is írni?

Aoyama Gosho: Ha nyugdíjba megyek, szívesen kipróbálnám. De nem azt mondták, ha nem tudok rajzolni, akkor nem fog sikerülni? *nevet*

Kérdező: Mit tart a legfontosabbnak egy manga rajzoásakor?

Aoyama Gosho:  A fiúk legyenek lazák, menők, a lányok pedig aranyosak és szépek. De mostanság sok laza, menő lányt is rajzolok, mint Rant és Serát.

Kérdező: Ez lesz a 25. éve, hogy mangát rajzol. Milyen volt az elmúlt negyed évszázad?

Aoyama Gosho: A felét Conanre áldoztam. Kicsit vissza akarom kapni az életemet! *nevet* Körülbelül 29 évesen kezdtem. Hogy repül az idő! Bennem, mintha csak 4 év telt volna el.

Kérdező: Hány éves koráig folytatná ezt?

Aoyama Gosho: Amíg csak tudom, talán. Gondoltam arra, hogy nyugdíjba megyek, ha elérem Agasa korát (53 év), de ha nyugdíjba megyek, akkor megint rajzolni támad majd kedvem. Az is gondot okoz, hogy az asszisztenseim, akik a kezdetektől velem voltam, szintén öregszenek. De szeretnék olyan lenni, mint Chaplin, aki azt mondta: „A következő művem lesz a mesterművem.”

Kérdező: Egy következő sorozathoz, mit szólna Saiyukihoz,a mit egy 2008-as interjúban említett?

Aoyama Gosho: Úgy szeretném megrajzolni a Saiyukit! Már megvan Son Goku karaktere, és azt az egy fejezetet már majdnem ki is adta a Shounen Sunday, de olyan neháéz megrajzolni az ősi kínai hátteret, hogy nem hiszem, hogy valaha is kész lesz. Mivel úgy tűnik, nem elsz kész, annyit elárulhatok róla, hogy érdekes. *nevet*

Kérdező: Kérjük, rajzolja meg! Még utoljára, kérem üzenjen a rajongóinak!

Aoyama Gosho: Köszönöm, hogy figyelemmel kíséritek Aoyama Gosho világát ilyen hosszú időn keresztül és remélem, velem tartotok az elkövetkezendő időszakban is. És most irány a következő ügy! *nevet*