Adrellas: Könnyek és csókok

Szombat reggel volt. Ran éppen a reggelit készítette, Conan még az ágyában lustálkodott. Nem aludt már, de nem is volt teljesen ébren, mondhatni úgy érezte magát mint egy élő-halott. Ami nem is csoda, hiszen még korán volt. Egyszer csak megcsörrent a mobilja. Haibara hívta. (Francba is...mit akar ez ilyen korán reggel?-gondolta magában)
C: Mondd-felelte kissé morcosan.
H: Mi ez a hangnem? Csak nem ébresztettelek fel?
C: Eltaláltad. H: Most nincs idő panaszkodni, azonnal gyere át Agasa professzorhoz. Elkészítettem a végleges ellenszert.
Conan szemei azonnal tágra nyíltak.
H: Menj és mondd meg a barátnődnek hogy találkozol a szüleiddel, aztán gyere ide.
C: Várj...barátnőmnek?
H: Ne nézz idiótának. Tudom hogy szereted. Na siess.
C: H...hé! Ezt meg honnan...-Haibara letette a telefont, Conan arca vörös lett-...egek...

Conan kimászott az ágyból, aztán célba vette a mosdót. A fáradtság ellenére boldog volt, hogy végre örökre búcsút mondhat a gyerek testének és újra a régi lehet. Egy kis félelem azért mégis volt benne, egyrészt tartott attól, hogy a Fekete Szervezet rájuk talál, másrészt pedig nem tudta, hogyan fogja ezt az egészet megmagyarázni Rannak. Összeszedte magát és odament Ranhoz, hogy "ideiglenesen" elbúcsúzzon tőle. Holott tudta, Conanként már soha többé nem látják egymást. Ezután reggeli nélkül rohant a professzorhoz.

H: Nem megmondtam, hogy siess?
C: Ne piszkálj már, még csak nem is reggeliztem...-felelte morcosan.
H: Majd később eszel. Tessék, itt az ellenszer. A professzorral előkészítettünk néhány ruhát.
C: Biztonságos ez? H: 98%-ban az. Ne aggódj, kevés az esélye hogy valami komplikáció lép fel. Hónapokon át dolgoztam az ellenszeren. Bár elég nagy fájdalommal jár...
C: Az most nem lényeges.
H: Biztos, hogy készen állsz rá? Ha visszaváltozunk, a Szervezet könnyen ránk találhat.
C: Ha el akarjuk kapni őket, nem bújkálhatunk örökké. Veszélyes ügy, de haladnunk kell...
H: Igaz. Nos, menjünk és próbáljuk ki.
Agasa: Legyetek óvatosak. Mindketten külön szobába mentek és bevették az ellenszert. Pár perc múlva pedig Shinichiként és Sherryként jöttek ki.
Sherry: Nos, úgy látom az ellenszer hatott-mondta mosolyogva.
Shinichi: Remélem ezúttal nem csak ideiglenesen...
S: Ne aggódj, szinte lehetetlen hogy megint összezsugorodj.
Shi: És most mit fogunk tenni?
She: Nyomoznunk kell a Fekete Szervezet után, és meg kell találnunk őket, mielőtt ők találnak meg minket.
Shi: És mit fogunk tenni, ha megtaláljuk?
She: Lecsukatjuk őket. Addig nem fogom magam biztonságban érezni, amíg börtönben nem látom őket. Esetleg holtan... Shi: Sherry, ugye nem...
She: Ne aggódj, nem fogok senkit meggyilkolni-mondta egy szelíd mosollyal az arcán-Na de te még nem is ettél, igaz? Vegyünk fel álruhát és menjünk el egy kávézóba.

Eközben Sonoko épp az utcán sétált, mikor megpillantotta Shinichit és Sherryt, ahogy a professzor házának ajtaján mennek ki. Bár napszemüveg volt rajtuk, Sonoko felismerte Shinichit, és lesokkolt. Fogalma sem volt róla, hogy mit keres itt egy idegen lánnyal. Dühös volt Shinichire, amiért így keresztbe tesz Rannak, de azért reménykedett, hogy ez csak egy félreértés. Mindenesetre követni kezdte őket, és közben felhívta Rant.

R: Halló?
S: Ran, nem fogod elhinni, kit láttam az előbb...
R: Kit? S: Láttam, ahogy Shinichi kijön Agasa professzor házából egy másik lánnyal... Ran egy pillanatra lesokkolt.
R: H..hogy mi? Biztos, hogy Shinichi volt az?
S: Álruhát viselt, de biztos vagyok benne, hogy ő volt az. Most is őket követem. Ran nem tudott mit szólni. Mintha kést döftek volna belé.
S: Ran, itt vagy még?
R: I...igen...
S: Mindjárt elmegyek a házatok előtt, gyere le és kövessük együtt!
R: Én...én nem is tudom...
S: Figyelj, Ran...tudom, hogy félsz. De bízz benne. Shinichi nem egy nőcsábász, a lány biztos csak egy ügyfele vagy hasonló...gyere már!
R: Oké, oké... Ran felkapott magára egy dzsekit és lement Sonokohoz. Ettől kezdve együtt követték őket. Látták, ahogyan bemennek egy kávézóba. Mivel hatalmas ablakok voltak, kívülről is látták őket. Megálltak egy régi épület sarkánál és onnan figyelték.
R: Mivan, ha....mivan, ha mégis a barátnője?
S: Miből gondolod hogy a barátnője? R: Az a lány nagyon szép...én...nem tudom hogy mit gondoljak...-Ran sírni kezdett. S: Nyugodj meg, Ran...nincs rá bizonyíték hogy tényleg járnak... Nem úgy viselkednek, mint egy szerelmespár.
R: Lehet ha ez az első randijuk...
S: Ran, kérlek...
R: Lehet, ha Shinichi épp most vall neki szerelmet...elvégre gyönyörű lány...
S: Nézd, semmilyen alapja nincs annak amit mondasz...ezeket a szavakat csak a féltékenység szüli.
R: Féltékenység?
S: Hhh...szereted őt, nem?-Ran elpirult.
R: É...én....
S: Ne is próbáld tagadni. Jobban ismerlek, mint a saját tenyeremet...úgyhogy hagyd abba a sírást és szedd össze magad. Shinichi és Sherry csak ettek, és közben megbeszélték, hogy miként fognak nyomozni a Szervezet után. Ran és Sonoko pedig csak távolról figyelték őket. Mikor Shinichi és Sherry befejezték az evést, elhagyták a kávézót. De Sonokoék túl távol voltak tőlük, és elvesztették őket. Sonoko látta a szomorúságot Ran arcán, és elhívta magához. Eközben Sherry és Shinichi visszatértek a professzorhoz. Ran felhívta Kazuhát, és elmondta neki a történteket. Kazuha pedig Heijinél érdeklődött, hátha tud valamit Shinichiről. Heiji valószínűnek tartotta, hogy Kudo megint a régi lett, ezért estére Tokyoba utazott és felkereste Shinichit.

S: H...Hattori? Mit keresel te itt?
H: Kazuhatól hallottam hogy itt vagy Tokyoban. Sejtettem, hogy visszaváltoztál.
S: Várj...Kazuhatól?
H: Jah. Ran felhívta őt és elmondta hogy látott téged egy másik lánnyal.
S: Ó, ne...csak ezt ne...mikor látott meg?
H: Hallod, nem vagy te semmi. A csajod most biztos a fejét fogja hogy megcsalod-mondta enyhén mosolyogva.
S: Ő...ő nem a csajom!-mondta elpirulva
H: Jah, persze. Szóval, hogy változtál vissza?
S: Sherry elkészített egy végleges ellenszert. De erről majd később beszélünk. Meg kell keresnem Rant.
H: Kazuha azt mondta, Sonokonál van. Csak úgy be akarsz oda állítani?
S: Igaz...ezek után nem mehetek csak úgy oda...
Sherry: Majd később magyarázkodsz neki...találtam valamit. Sherry a számítógépén kutakodott a Fekete Szervezet után, és talált valamit a tartózkodási helyüket illetően.
She: A nyomok szerint Tokyoban tartózkodnak egy eldugott helyen. Menjünk és ellenőrizzük le.
Shi: Hogy mi? Csak úgy egymagunk menjünk oda? Mi van, ha elkapnak?
She: Tudom, kockázatos. De ha csak egy lépéssel is előttük járunk, nyert ügyünk van. Hattori-kun, te is velünk jössz?
H: Ha már itt vagyok, ki nem hagynám.
She: Akkor neked is fog kelleni egy álruha.

Ezután hárman elindultak arra a helyre, ahol tudomásuk szerint a Fekete Szervezet tagjai tartózkodtak. Sherry és Shinichi nyugtalanok voltak. Tudták, hogy mennyire veszélyes dologra készülnek. Miközben az utcán sétáltak, Ran hazafele tartott Sonokotól, és észrevette őket. Shinichit felismerte, de a másik kettőt nem. A szíve hevesebben vert...nem tudta, mi folyik körülötte. De a szíve azt súgta, követnie kell őket. Mikor odaértek a rejtekhelyre, körülnéztek. Egy régi épület körül mászkáltak, és csendben felmérték a környéket. Mivel sötét volt, nem voltak nagyon feltűnőek. Ran jópár méterrel arrébb szem elől tévesztette őket. Megrémült, mert fogalma sem volt arról hogy hol járkál. Azt meg végképp nem tudta, mit keres Shinichi egy ilyen helyen 2 alakkal. Azt viszont sejtette, hogy az egyikük az a lány, akivel ma beült a kávézóba. Ebben a pillanatban hátulról megragadta valaki. Pisztolyt szegezett a fejéhez és csak annyit mondott: Ne mozdulj. Ran sokkos állapotba került. A rémülettől képtelen volt használni a karate tudását. Nem tudott segítségért kiáltani. Mintha minden ereje hirtelen elszállt volna. Ekkor a fickó Ran elé állt, a pisztolyt még mindig a fejéhez tartotta. Ran nem tudta kivenni hogy ki az, csak annyit látott, hogy hosszú, szőke haja van, és tetőtől talpig feketében van. Igen, Gin volt az...
G: Nocsak. Mi szél hozott ide ilyen későn...teljesen egyedül? Vagy van itt még valaki?
R: K...k...ki maga...?
G: Ezt én is kérdezhetném tőled, nem igaz? Ran nem tudott megszólalni.
G: Netán kutakodsz valaki után?
R: É....én....
G: Beszélj, kislány. Mit keresel itt? Ran lassan hátrálni kezdett.
G: Ch...hiába hátrálsz, mögötted zsákutca van. A kezemben pedig egy pisztoly. Ha meneküni próbálsz...megöllek-mondta gyilkos mosollyal az arcán. Ran a földre esett. Gin pedig egyre csak közeledett hozzá. Ekkor valaki hátulról leütötte Gint. A pisztoly kiesett a kezéből, ő pedig összeesett. Ran tekintete találkozott a megmentőjével, akiről egyből tudta, hogy Shinichi az. Shinichi aggódóan leguggolt hozzá.
S: Jól vagy?
Ran csak csóválta a fejét, jelezve, hogy egyáltalán nincs jól. Ami valljuk be, nem csoda... Gin viszont nem ájult el. Megragadta a pisztolyt és feltápászkodott a földről.
R: V...vigyázz! Shinichi megfordult, és látta ahogy Gin rájuk szegezi a pisztolyt. Ran Shinichi kabátjába markolt. Érezte, hogy most nagyobb baj van mint máskor, mivel látta Shinichi arcán azt a nyugtalanságot, amit még soha.
G: Azt hiszed, szórakozhatsz velem, kölyök? Nagy hibát követtél el... Már majdnem elsütötte a fegyvert, mikor megszólaltak a rendőrautók szirénái.
G: Te kis szemét...kihívtad a rendőrséget?!
Heiji: Nem. Én hívtam ki. Heiji háta mögött megjelent a rendőrség, Megure felügyelő kíséretével.
Megure: Azonnal dobja el a fegyvert, vagy lövünk! Minden rendőr pisztolyt fogott Ginre, aki nem tudott elmenekülni. Így a rendőrség elfogta. Mindenki szívéről hatalmas kő esett le. Bár a Szervezet többi tagja még hátra van. A rendőrök átkutatták az épületet, ahol megtalálták Vodkát és Vermouth-ot. Őket is lecsukták. A többi szervezetes tagról egyelőre nem tudnak semmit. Shinichi még mindig látta Ran szemeiben a rémületet.
S: Gyere velem.

Megfogta a kezét, és félrevitte egy csendesebb helyre. Shinichi meleg kezeitől egy kicsit megnyugodott, és az arca elvörösödött.
S: Miért jöttél ide?
R: Ezt én is kérdezhetném tőled...mi ez az egész? És...ki az a lány?! Csak nem a barátnőd?
S: Mi? Nem, nem, dehogy...félreérted! Ő nem a barátnőm!
R: Miért kéne hinnem neked? Nem veszed fel nekem a telefont, nem válaszolsz az sms-eimre...nem is keresel...miért nem vallod be hogy nem érdekellek?! Csak egy szavadba kerül és örökre békén hagylak...
S: Ran, kérlek...ne mondj ilyeneket...tudod, hogy ez nem igaz!
R: Bizonyítsd be... S: Bizonyíték kell?
R: Detektív vagy, nem? Neked ez nem jelenthet gondot.
S: Ran, az imént kézenfogva sétáltunk az utcán... Ran arca elvörösödött. Meglepődött Shinichi válaszán.
S: Hidd el, más lánnyal ezt soha nem tettem volna meg...
Ahogy Ran Shinichi sötétkék szemeibe nézett, egyre jobban kezdett bízni benne.
S: Kell még bizonyíték?
R: M...miért...van más is? Shinichi közelhajolt hozzá, és megcsókolta. Ran olyat érzett, amit még soha. Előbb Shinichi meleg kezét, most pedig a forró csókját...azt kívánta, bárcsak megállna az idő. A pár másodperces csók után (vagy inkább közben) mindketten elpirultak.
S: Mostmár hiszel nekem?
R: I...igen.... Ran zavarban volt, de nagyon boldog volt.
S: Gyere, menjünk vissza. Már biztosan keresnek. Visszamentek a helyszínre.
Heiji: Hát ti meg hol voltatok? S
: Mi közöd hozzá?
H: Áh, látom vörös az arcod. Volt valami köztetek, nem igaz?-kérdezte vigyorogva, és közben a vállát bökdöste.
S: Hagyjál!-mondta mégpirosabb arccal.
H: Naa, mondd el!
S: Nem! Közben Sherry és Ran tekintete találkozott.
Sherry: Minden rendben?
R: I...igen...
S: Ne haragudj a félreértés miatt. Kudo-kunés én csak barátok vagyunk.
R: Tudom, tudom...én kéne bocsánatot kérjek, amiért olyan hülye voltam...
S: Ugyan. Az aggodalom bármire képes. Minden rendben köztetek?
R: Azt hiszem, igen...-felelte mosolyogva. Pár perc után Heiji hazautazott, Sherry pedig kettesben hagyta Shinichit és Rant. Csendben sétáltak egymás mellett, és mindketten zavarban voltak.
R: S...Shinichi...
S: Hm?
R: Hol voltál idáig?
S: Oh...csak...dolgoztam néhány ügyön.
R: Miért nem szóltál hogy itt vagy?
S: Ne haragudj, csak...eléggé elfoglalt voltam... Shinichi bizonytalan hangjából Ran sejtette, hogy nem mond igazat. De ma nem akarta tovább firtatni ezt az egészet, és főleg nem akart veszekedni vele azután a csók után...úgy döntött, majd máskor kifaggatja.
S: És te mit kerestél azon a helyen? -Ran elpirult
R: Oh...é...én csak... S: Követtél minket, ugye?-kérdezte enyhe mosollyal az arcán Ran nem szólt semmit, csak zavarba jött és lesütötte a fejét.
S: Hhh...tudod hogy ez milyen veszélyes...meg is halhattál volna...
R: Én...én csak látni akartalak... Shinichi elpirult, de nem szólt semmit, mert odaértek Ranék házához.
S: Apád itthon van?
R: Nem tudom. Ha itthon van, biztos kiakad rám amiért egész nap nem tudta hogy hol vagyok.
S: Nem szóltál neki hogy elmész otthonról?
R: I...izé...nem igazán...
S: Hhh...bemenjek veled?
R: Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Ha meglát téged, még jobban ki lesz akadva....
S: Igaz...akkor...jó éjt.
R: Várj... Ran odament Shinichihez, megragadta a kabátját és amolyan búcsú csókot adott neki.
R: Jó éjt-mondta mosolyogva, és bement a házba. Shinichi arca vörös lett (már sokadjára). Valószínűleg még nem volt része ennyi romantikában egy nap alatt. Ami nem is csoda, hiszen a detektívek nem a bonyolult szerelmi életükről híresek...:)) De azért ezen a napon akaratlanul is hevesebben vert a szíve.